Kennelbemutató
Siberian Diamondland eurázsiai kennel
Kutyamániám már a „kezdetektől el volt rendelve”, hisz egy puli mellé születtem. Ő volt kutyanevelési szárnypróbálgatásaim lelkes közreműködője is. (Valószínűleg nem is én tanítgattam őt, hanem inkább ő engem.)
Sok-sok évvel később beleszerettem a samoyed fajtába. Samoyedjeimmel évekig jártam sorra a kutyakiállításokat, amikor az egyik budapesti nemzetközi kutyakiállításon megláttam egy fajtát, ami nem hagyott nyugodni. A színe kivételével hasonlított egy samoyedre, de a samoyed „mindenkit azonnal szeretek” tulajdonságával szemben visszahúzódó volt és egyfolytában a gazdáin „csüngött”. Minden mozdulatukat rajongással követte. Ez volt az eurázsiai. Ahogy meghallottam a fajta nevét, azonnal eszembe jutott Konrad Lorenz és az Ember és kutya c. könyve, vagyis az ideális családi kutya. (Azóta is bárki megállít minket az utcán, vagy meg akar győzni, hogy rosszul tudom a fajta nevét és ez nem eurázsiai, hanem kaukázusi, vagy rögtön közli, hogy ez az a kutyafajta, amiről Konrad Lorenz írt?)
Mindent elolvastam a fajtáról, amihez csak hozzá lehetett jutni, majd kiderült, hogy itthon nincs még ilyen, külföldön lehet csak venni, de éveket kell várni rá. Közben minél több eurázsiait láttam, annál jobban vonzott a fajta szó szerint sokszínűsége, gazda-orientáltsága. Felvettem a kapcsolatot egy német eurázsiai klubbal, majd tanácsukra az Osztrák Eurázsiai Klubbal is.
1-2 év várakozás után hozhattam haza az áhított vörös szukát Ausztriából 2003. év elején. Őfensége, Evita von der Bernsteinstrasse hercegnő, az első eurázsiai Magyarországon, így lett kennelünk az eurázsiai fajtahonosítója. Evita titulusához híven, hol is máshol, mint egy igazi várban született. Evita kiváló családi kutya, ember családját szabályosan imádja és a samoyedek közé is könnyen beilleszkedett. Rengeteg szép kiállítási eredményt ért el, magyar, osztrák championátusok, interchampion. Majd 2007. évben az Ausztriában elért eredményei alapján ő lett a legeredményesebb eurázsiai szuka az Osztrák Eurázsiai Klubnál népes mezőnyben. 2008-ban született meg az első alom tőle. Az alom apukáját, a krém színű Alamo vom Tal der Raben-t évekig csodáltam, valószínűleg a legtöbb ország champion címével rendelkező eurázsiai a világon a 14 országbeli championátussal, emellett többszörös osztrák év kutyája győztes és szinte minden eurázsiai kitűzőn, információs anyagon az ő portréja van. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az Osztrák Eurázsiai Klub hozzájárult, hogy Magyarországra fedezzen. 4 kislányuk és az egyetlen kisfiúk 2008. június 23-án született meg. Közülük a kant és az egyik szukát mi tartottuk meg, egy másik kislányt pedig Alamo gazdái.
A kölykök beváltották a reményeket, de leginkább a kan, Elmo from Siberian Diamondland követi szülei kiállítási karrierjét, hisz élete első kiállítási szezonjában Ausztriában fiatalként elérte az Év eurázsiai kanja címet 2009. évben 36 eurázsiai kan közül. 3 hónap alatt teljesítette az osztrák, magyar és horvát junior champion címet, és 1,5 évesen már felnőtt magyar champion volt, majd 2010. őszén Fajtacsoportgyőztes és Res.BIS címet nyert Magyarországon, pár hét múlva pedig Európagyőztes címet a Szlovéniában megrendezett Európakiállításon. Azóta Év kutyája, szerb champion és BIS3 címeket nyert el többek között.
Evita következő és egyben utolsó alomjának apja egy hihetetlenül látványos, sötét színű osztrák kan lett, Aaron von der Steyrer Ranch aki szintén kiemelkedő kiállítási eredményekkel rendelkezik. 2 kisfiú és 1 kislány született az alomban 2010. februárjában.
Úgy érzem, hogy a samoyed és az eurázsiai a két tökéletes fajta számomra. A samoyed a maga felsőbbrendűségével, a szánhúzókutyák önállóságával, fenségességével, az eurázsiai pedig a kutya, aki csak a gazdájáért él. Mindannyian együtt élnek nálunk a kertben, a lakásban, természetesen szabadon, kennelek nélkül. Igazi szín-kavalkád. A két fajta együtt tartás szempontjából is jó választás volt. Könnyen tudunk velük egyszerre utazni, nyaralni, kutyás rendezvényekre járni.
Örömmel mutatjuk be mindenkinek az eurázsiai fajtát, de ez a fajta tényleg csak annak való, aki szinte egész nap otthon van, szeret sokat mozogni, és nem bánja, hogyha kutyája sírógörccsel ébreszti kora reggel, hogy "gazdi, nézz már rám, itt vagyok".
Dér Andrea